A Börzsöny és vidékének rövid áttekintése

Földrajzi helyzet

A Börzsöny az Északi-középhegység legnyugatibb tagja a Kárpátok belső vulkáni övezetében. A viszonylag alacsony aljzatból meredeken kiemelkedő, mintegy 600 km2 nagyságú tömbjét három oldalról folyóvíz határolja. Északról és Nyugatról az Ipoly délről pedig a Duna öleli körül. Keleten a Katalinpuszta - Szendehely - Berkenye vonalon az ún. Nógrádi-medence zárja le. Morfológiai szempontból a Börzsöny több részre tagolódik:

A Déli-Börzsönyt nyugaton a Bőszobi- és Medresz-patak, északon a kóspallagi és márianosztrai kismedencék, keleten a Katalin-völgy, délen a Duna határolja, ahová a Szent Mihály-hegy táján meredek sziklafallal zuhan alá. A hegycsoport legmagasabb hegyei a 482 méteres Hegyes-tető (a csúcsán levő Julianus-barát toronyból lélegzetelállítóan szép dunakanyari kilátással), a 484 m magas Szent Mihály-hegy (a Duna fölé tornyosuló Ördög-sziklával, a XIII. századi Remete-barlanggal), illetve a 373 m magas Gál-hegy. Önmaga a Dunakanyar több szót is érdemel. A valamikor összetartozó, de a folyó által szétválasztott Visegrádi-hegység és a Börzsöny meredek sziklafalai között éles kanyart leíró folyó látványa a nemcsak hazánk, hanem Európa természeti szépségei között is rangos helyen áll. A hegység központi része a Magas-Börzsöny. Északon és keleten a Kemence-patak, nyugaton az Ipoly völgye, délen a nagybörzsönyi Hosszú-völgy - Kóspallag - Szokolya vonallal határolt. E tömb legjellemzőbb vonulata a Kemence-patak és a Csarna-völgy találkozásából kiinduló, nagyjából észak-déli irányú, mintegy 12 km hosszú főgerinc, melynek kiemelkedő pontjai a Miklós-tető (724 m), Magosfa (916 m), Csóványos (938 m), Nagy-Hideg-hegy (864 m), illetve a Nagy-lnóc (826 m).
A főgerinc Godóvár - Csóványos - Nagy-Hideg-hegy szakasza, illetve a vonulattal nyugati irányban szemben lévő, szintén a Magas-Börzsönyhöz tartozó, 8 kilométer hosszúságú, Jancsi-hegy (586 m) - Holló-kő (685 m) - Várbükk (743 m) által körülhatárolt gerinc hazánk egyik legszebb középhegységi katlanát övezi. A katlan felszínét északi lefolyású patakok szabdalják fel. A mély völgyek közötti hegyhátak csúcsai mintegy 300 m-rel alacsonyabbak a katlant körülzáró csúcsoknál, és ez a magyarázata a Börzsöny páratlan tájképi szépségének. A viszonylag nagy magasságkülönbségek miatt az az érzésünk, hogy sokkal magasabb hegységben vagyunk. A főgerincből a Csóványos körül legyező alakban - észak és kelet felé - oldalgerincek ereszkednek alá, amelyekből 600-700 m magas csúcsok emelkednek ki. Az oldalgerincek között a hegység külső palástján sugár-irányban futnak le a sebes folyású hegyi patakok.
A Magas-Börzsöny gyakorlatilag teljesen lakatlan. Mivel a hegységben fennsík sehol sem található, terepviszonyai nehezek feltártsága a többi hegységnél alacsonyabb, eredetiségét, viszonylagos érintetlenségét a mai napig sikerült megőriznie. Az éles kőtaréjokkal díszített hegygerincekből, V alakú völgyekből álló "csupacsúcs" hegység a gyalogos turisták utolsó paradicsoma. A települések csak körülölelik, szegélyéhez tapadnak, s amelyik kis falu valamivel jobban megközelíti (Márianosztra, Kóspallag, Szokolya), az is csak az előhegyek medencéiben foglal helyet.
A Magas-Börzsönyt a Csóványos keleti oldalában induló Kemence-patak völgye választja el az Északi-Börzsönytől. Az Északi-Börzsöny egymástól eléggé eltérő felépítésű hegycsoportokból áll, melynek tagjai a Kámor (661 m), Kőember (609 m), Bugyihó (633 m), illetve az ún. Nagy-völgytől északra a Karajsó (524 m), Várhegy (444 m), Dobogó-hegy (429 m).
A hegység Nagybörzsöny - Márianosztra, illetve az Ipoly közötti része Nyugat-Börzsöny néven különíthető el. Csak a legmagasabb csúcsa, a Nagy-Sas-hegy éri el a 600 m-es magasságot. Atöbbi csúcs valamivel alacsonyabb: Só-hegy (584 m), Kopasz-hegy (538 m), Tolmács-hegy (528 m), Nagy-Koppány (548 m). A mária-nosztrai medencét nyugat felől szép kúp alakú hegyek szegélyezik. Ilyen a kettős csúcsú, 479 m magas Nagy-Galla, a 313 m magas Zuvári-hegy, a 400 m-es Varjú-hegy, illetve az 548 m magas Nagy-Koppány.